A nagytótlaki kerekegyház

 

 

Készítette Varga Géza írástörténész, a veleméri Cserépmadár szállás gazdája

Az alsómaráci síkság északi része szelíden emelkedik a tagolt, dombos Õrség felé, az erdõs tájat azonban kettévágja a trianoni rabló béke során meghúzott szlovén-magyar országhatár. A termékeny síkság Szlovéniához tartozik, a dombosabb Õrségnek pedig az egyik része Szlovéniához került, a másik része Magyarországon maradt. Az Õrségbe látogató magyar turisták többnyire tudomást sem szereznek a határhoz közeli, de azon túl fekvõ nevezetességekrõl, amelyek egyike a nagytótlaki Szent Miklós körtemplom. Ezen kívánunk segíteni az alábbi képek és leírás közreadásával.
Ez a Szlovéniában szokatlan, kör alaprajzú, román stílusú épület a Kebele-patak völgyében, érintetlen természeti környezetben található.
A templom a XIII. század közepén épült. Elsõként 1365-ben említik, az építtetõre vonatkozó adat nem maradt ránk. Szerencsére, a templom története nem túl mozgalmas s ennek köszönhetõen az épület szinte érintetlenül õrzi az eredeti állapotot. Az 1778-as vizitáció jó állapotban találja. A szentély helyére ugyan 1845-ben tornyot építettek, de ez ma már nincs meg. A muemlék jelenlegi állapota két muemléki restauráció eredménye. 1956-ban feltárták az eredeti szentély alapjait, 1978/79-ben pedig az 1845/46-as átépítés során eltorzított épületnek (a szentély helyreállításával) visszaadták a középkori alakját.
A kõ alapzaton téglából épült falak állnak, amelyeket kúp alakú zsindelytetõ fed. A keleti oldalon a körtemplomhoz egy alacsonyabb, félkör alakú oltárhelyiség csatlakozik. A templom külsejét surun elhelyezett függõleges sávok, un. lizénák tagolják, amelyek a tetõ alatti, farkasfog díszítésu koszorút hordják. A déli oldalon lévõ bejárat mellett három félköríves ablakocska van a falba vágva. A templom belsejében, a falat tíz különbözõ nagyságú, félköríves fülke tagolja, amelyek egykor ülohelyként is szolgálhattak. A hajó kerek kupolával, az oltár apszisa pedig félkupolával boltozott. A templomnak korábban agyagpadlója volt. A kerek alaprajz, a külsõ lizénák, a koszorúpárkány, a félkör alakú apszis, a kupola és a földszinti falfülkék, románkori épületrõl tanúskodnak és a XIII. század közepére utalnak.
A nagytótlaki körtemplom Szlovéniában a jelentõsebb román stílusú építészeti emlékek egyike, a maga nemében egyedülálló. Társai az országhatár magyar oldalán találhatók (Kallósd, Vitnyédszentpál stb.) a Nyugat-Dunántúlon, amelyet a tatárjárás 1241/42-ben nem pusztított annyira, mint a Magyar Királyság egyéb területeit.
A nagytótlaki körtemplom az állandó háborúk miatt jórészt emlékké vált középkori magyar kultúra hagyatéka. Nagytótlak sohasem volt jelentõs település, a templom nélkül ma sem lenne különösebb okunk az említésére. A Magyar Királyság egykori, jelentéktelen határmenti településének temploma azonban segít képet alkotni arról, milyen lehetett az ország elpusztult központi városainak képe az Árpádok korában.
Azon centrális alaprajzú épületek jellegzetes képviselõje, amelyeket a honfoglalás elõtt vallási célra használt sztyeppi jurták mintájára építhettek eleink, s amelynek gyökerei a történelem elõtti idõkbe nyúlnak. Hasonló jellegu centrális templomok a Kaukázus vidékérõl ismertek, ahol a részben keresztény vallású hun, avar és szabír eleink huzamosabb ideig tartózkodtak. E templomtípust a források gyakran „Rotunda ecclesia”-nak, azaz kerek templomnak nevezik, amelyrõl több település (Kerekegyház) a nevét is kapta. A nagytótlaki freskók a középkori magyar szépségideálnak megfelelõ keleti típusú arcokat, korabeli öltözeteket, középkori magyar embereket mutatnak be.
A nagytótlaki körtemplomhoz hasonló templomokat az egykori Magyar Királyság területén találjuk, míg Nyugat-Európában a hasonló kis kerek templomok száma elenyészõ.
A most kápolnának minõsített templomot 1365/66-ban említik elsõ ízben (»in valle Lak Sancti Nicolai«), majd a XVII. és XVIII. századi püspöki vizitációkban jelentkezik ismét.
A muemlék a románkori építészeti elemeken túl a templombelsõ falképei miatt is jelentõs értéket képvisel. Úgy tunik, hogy a templom a felépítése után néhány évtizedig meszelten maradt. Csak a XIV. század közepén festették ki és pedig a freskó technika érvényesülése elõtt, közvetlenül a nedves meszelésre, késõ gótikus ábrázolási stílusban. Erre a határozott kontúrokkal és festett belsõ mezõkkel rendelkezõ rajz a jellemzõ. A személyeket síkszeru foltokkal, minden térbeli elhelyezés nélkül ábrázolják. A szerény maradványok alapján az északi oldalon a Háromkirályok eljövetele és hódolata volt ábrázolva. Bizonyára az oltárapszis is ki volt festve, amelyet azonban a XIX. században lebontottak és csak 1978/79-ben építették újra (a freskókat ekkor már nem lehetett helyreállítani). A kupola a templom elsõ kifestésekor meszelt maradt.
A képek rossz állapota, esetleg a megváltozott esztétikai felfogás miatt a rotundát a XV. század elején újból kifestették. A XIV. század vége felé Magyarországon is elterjedt a frissen vakolt falra való festés szokása, a freskótechnika, amely sokkal maradandóbb az elõzõnél, ezért az új képek már ezzel a módszerrel készültek. Ezek több mint 550 év után is olyan frissek, mintha a festõ tegnap tette le volna az ecsetjét és bontotta volna le az állványzatot. Az alsó réteg képeihez hasonlítva a technikán kívül megváltozott a muvészi stílus is, hiszen ezek az újabb freskók már a gótikus plasztikus stílushoz tartoznak. Ezeknek a festõjét sem ismerjük név szerint, de azon festõk körébe tartozik, akik a munkájukat új megoldásokkal és kezdeményezésekkel gazdagították.
Nagytótlakon legjobban a kupola festményei maradtak fenn. A kupola csúcspontjában hatalmas mandorlát találunk, amelyben Krisztus egy szivárványon áll. Rajta kívül a hold és a nap, valamint a négy evangélista jelképe látható. A kupola ívének mezõin Krisztus szenvedése van lefestve, kezdve a Jeruzsálembe való bevonulástól, a Passió-ciklus pedig a henger alakú falon folytatódik. Itt a Háromkirályok hódolatából már csak néhány szerény maradvány látszik, amelyet a gótikus festõmuvész (a régebbi rétegre ráfestve) az északi oldalon helyezett el. A falfülkékben szentek sora látható.
A nagytótlaki körtemplom az egykori Magyar Királyság, a Muravidék és a fiatal Szlovénia jelentõs középkori muvészeti emléke. Építészeti architektúrája és freskói egyedülálló értéket képviselnek még ezen a középkori téglatemplomokban gazdag, csodálatos pannon tájon is. Szemmel láthatóan tanúskodik arról, hogyan élték meg az itteni emberek a szépet sok-sok évszázaddal ezelõtt. A feledhetetlen szépséget, amely a zivataros évszázadok ellenére megmaradt és ma is él; s amelyet nem csak a szemünkkel és az értelmünkkel, hanem a szívünkkel is érzékelhetünk.

Javasolt irodalom Valter Ilona: Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon, Budapest, 2005.
Tájismerteto, túraútvonalak és szállás: http://www.cserepmadar.hu
A veleméri Szentháromság-templom: http://cserepmadar.tar.hu/muemlektemplom.htm
A veleméri Sindümúzeum: http://cserepmadar.tar.hu/sindumuzeum.htm
A gödörházi harangláb: készülõfélben
Magyarszombatfai fazekasház: készülõfélben
Magyarszombatfai vadászati kiállítás: http://www.tar.hu/vadaszatikiallitas
Alsólendva: http://www.tar.hu/lendva

Cserépmadár szállás (õrségi szálláshely, falusi turizmus)
Csinyálóház (õrségi szálláshely, falusi turizmus)
Õrségi látnivalók településenként
Õrségi látnivalók témánként
Apróhirdetés
Könyv
Õrség